Takács Gizella Erzsébet – akit a szakmában mindenki Babszi néven ismert és emlegetett – 1943-ban született. Nem volt muzsikus a felmenői közt, mégis, már 5 évesen elkezdett zongorázni. Zenei Gimnáziumba jelentkezett, először zeneelmélet szakra, a Tanárképző Főiskolát pedig már zongora szakon végezte. Miután megszerezte általános iskolai énektanári, szolfézs és zongoratanári diplomáját 1964-ben, Vácra került, majd a következő évben Pesten, a XIII. kerületben kapott állást. Ott akkor Komjáthy Aladárné volt a szaktanácsadó, aki meglátta benne a jó szakembert, és a harmadik évben már gyakorlati tanításra is küldött hozzá tanárjelölteket.
1967-ben a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet I. számú Körzeti Zeneiskolájába került (ma Tóth Aladár Zeneiskola), amely a Tanárképző zongora tanszaki gyakorlóhelye, a Zeneakadémia „előszobája” volt. Itt 1979-ben lett igazgatóhelyettes, 1982-85 között pedig igazgató. Mindvégig tanított is, növendékei közül sokan választották a zenei pályát. Nem zenésznek készülő tanítványait is nagy odaadással tanította és nevelte zeneszerető felnőttekké.
1985-ben a Fővárosi Pedagógiai Intézet hangszeres vezető szaktanácsadója lett. A fővárosi szaktanácsadói rendszer kiépítése munkásságának kiemelkedő területe volt. A zenepedagógiai kutatások segítése érdekében elindította a zenetanárképző intézményekkel közös metodikai füzetek kiadását, melyekből értesülhettek a zenetanárok a legfrissebb nemzetközi kutatási eredményekről is. Rendszeresen publikált, lektorált, előadásokat, továbbképzéseket tartott és szervezett. 1997-ben főtanácsosi címet kapott.
Kovács Kálmánné, Babszi nevéhez köthető a fővárosi zenei versenyek rendszerének kiépítése. Tanulmányaiban rendszeresen feldolgozta a fővárosi zeneiskolák tartalmi, strukturális fejlődését, ajánlásokat készített szakmai fejlesztésükhöz. Több mint húsz tantárgy oktatásához szükséges főiskolai képzettség megszerzését tette lehetővé, ezzel előmozdította az adott szakok elindítását. Segítette például az intézményes alapfokú jazzoktatás elindítását, tankönyvi segédanyagokkal való ellátását is.
Nemes Lászlóval együtt, az ország 174 zene- és művészeti iskolájának igazgatóinak közreműködésével hozták létre a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségét (MZMSZ). Az MZMSZ-ben 1992-től elnökségi tag, később általános pedagógiai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettes volt, és e tisztségében kialakította a zeneiskolai tanulmányi versenyrendszert, valamint kidolgozta a művészeti iskolák nevelési céljait, feladatait.
1998-ban egyik létrehozója, majd ügyvezető igazgatója az MZMSZ által alapított Metronom Országos Művészetpedagógiai Központnak. Az FPI, az MZMSZ és a Metronom kht. (később Metronom Nonprofit kft.) gondozásában számos továbbképzést szerveznek, akkreditáltatnak, és ezzel a zenetanárok országos továbbképzési rendszerét építik ki néhány év alatt. Rendszeres előadója az MZMSZ Művészeti Nevelési Kongresszusainak is.
1990 után vezetőségi tagja lett a művészeti iskolákat Minősítő Testületnek, illetve vezetője a zenei szekciónak – ennek keretében 2007-ben részt vett az ország összes művészeti iskolájának minősítésében.
Számos kuratóriumban tevékenykedett: választmányi tagja volt a Zenetanárok Társaságának, valamint részt vett a fiatal zenetanárok felkarolását szolgáló Teöke Marianne Alapítvány kuratóriumának munkájában.
Számos díja és kitüntetései közül a legfontosabbak: Kiss Árpád-díj 2002-ben, „Magyar Közoktatásért” díj 2009-ben és Eötvös József-díj 2011-ben.